Én Isten, hóhéra vagyok
Káin fajzata vagyok mindenestül
Enyém az emberiség minden bűne
Az aki megvallja szívében
Hogy a világ csordultíg telt epével
Az ismeri a rögök ízét
Az a tulajdon szörnyű súlyán
Méri a Kereszt kínjait
Az tudja, hogy
Bármit tegyen
Nem tud csak rosszat tenni
Ő az az ember
Aki rombol
Az aki összedúlja a világot
Hogy önnön képmására rakja újra
De szívének egyetlen unciája
Nem létezhet magától
És nem válthatja meg magát magától
És most a semmibe kiáltja
Mutasd meg istenarcomat
Az aki így szól
Fölmértem a nyomorúságom
Gyöngébb vagyok hogysem magamra bírnám venni
Istent megölve meghaltam magamnak
Csak Isten támaszthat föl önmagamból
Az az Úr halálában osztozík
S a kereszt képtelen őrületében
Az embernek fenékig kell ürítenie kínja kelyhét
S el kell merülníe gyűlöletének túlságában ahhoz
Hogy fölfedezze Ellened acsarkodó indulatában
Az önmagát is tépdeső dühöt
S akkor megérti majd hogy igazi
Arca az Isten halálkínos arca
Rónay György fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése