Vörös és sárga csíkok az alkonyati égen
és rézvörös sebek végig a Dunán.
Hűvös nyár jön rám, érzem, fázni fogok,
mintha egy óriás harang
huzatos búrája alatt élnék. Dehát
hova költözhetnék el innen,
mikor te nem vagy már sehol?!
Derekamra pokrócot csavarok jó szorosan,
mint hajó fedélzetén senkitlen és semmitlen kivándorlók
és éjszakánkint kegyelmezö szavakra várok,
melyekben majd átmelegszik újra a kezed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése