Reményik Sándor: Csipkebokor

Oly közönséges, árva kis bokor,  

Körülte gaz nő, állat rátipor,  

Ember véresre sebzi magát rajta,  

A szitkot, gúnyszót özönével hallja.  

Ő mégis rendületlen hittel várja,  

Hogy egyszer égi tüzet fog az ága,  

S akkor, mint írva vagyon: a hegyen,  

A lángjában az Isten megjelen.