mosolygok.
Álmomban iskolásgyerek
voltam, együgyű, boldog,
ki rongylabdát köt, pandur-rablót játszik
s a szilvafák
sötétkék ágai alatt
rikolt egy óriásit.
A mosoly
még lelkemen remeg:
fűszálakon fénylő harmat –
Drága fűszál, nem merek
hozzád érni, hiszen
abban a pillanatban
leverem
fejed díszét, a gyönge harmatot.
Csak nézlek.
Gyönyörködöm
és hallgatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése