Reggel a laptop elé ülök,
és rögtön este van.
Így múlatom az időt,
s magam.
Nézem a gépben a világot,
hegyeim sörényét,
eljátszom azt is, mintha
élnék.
Lehajtom végképpen a fejem,
előttem monitor,
valami árad, és el-
tipor.
Lehetnék éppen sziklatetőn!
Csüngene csak a kezem,
látnám, amit látok: hir-
telen.
Éjfélt üt, lassan itt az óra,
némán közeledik.
Talán kihúzom még reg-
gelig.
Üldögélek a laptop előtt,
és tudom: este van.
Így múlatom az időt,
s magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése