Mert egyszer megszülettél,
léptedet őrzi a nyári ég,
az aranyló homok augusztusi csöndje,
ha tűnődve megnyúlnak az esték.
Ha kitárul, s bezárul az éj,
a boltívek alatt a kő álma átsuhan,
s a múló idő zarándokainak
sóhajtása e kőbe vésve van.
Ott vagy a térdeplő nyári fűben,
ha körülölel az esti szél,
a fatönkök között a kertek alján,
hol a csöndes zápor arcodhoz leér.
Ott vagy a hársfák alatt is
egy parton feledett vén padon,
és emlék leszel, de utad nem ér itt véget.
Égbe emelnek angyalszárnyakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése