repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng az ének az Olajfák hegyén,
a kerteken fehérlik a dér,
„a fejsze a fák gyökerén!”
– Nem halljátok, milyen csikorogva
fordul az esztendő a tengelyén?
Ítélettel terhes a jövő
annak, aki csak magának él,
dús lombozattal, gyümölcstelenül:
„a fejsze a fák gyökerén!”
Mindegy, hogy minek álcázzuk
önzésünk üdezöld leveleit,
a Gazda jár a szőlőskerteken,
és megjelöli a fák törzseit…
Ha a Vincellér elébe nem áll
könyörgő szóval: „Hátha terem még?”
– Vajon esztendő virradna-e még?
Átszegezett keze tartja vissza
– talán egy évig – tőlünk a fejszét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése