szelét, mely épp az én mellembe röppen,
a csöndet, mely a tág egen pihen,
s a nap csöndes sikamlását a ködben.
Szeretem ezt a csodás csillagot,
itt kezdődött az út, mely mind tovább vág;
vágyom kezed, ha reszketőn adod,
s a tiszta forrást - úgy hívják: barátság.
Szeretem ezt a bolygót, szeretem,
ahogy nagy álmok alkottak nagyobbra;
a földlakóknak jó bölcső legyen,
nagy, szelíd gyöngyszem, békében ragyogva.
Franyó Zoltán fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése