Halál, hol a te hatalmad,
halál hol a te fullánkod? –
kiáltja Pál idők köd-kévéin át.
A középre áll: ki meri felütni
fejét, ki néz vissza rá?
Valakiknek a mohos sírok
játék, furcsa vicc csupán.
Hiába vársz borzongást, szellem-
járást holtak éjjelén: higgadt a táj.
Hiába kémlel a földi szem, ha a lelki
nem lát.
A test bomlik, a lélek nem,
a burok romlik, a mag marad,
misztérium ez, testvéreim,
egyszerre vallásosan ősi, és
pőre, nyers.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése