A tegulákat sorra összetörték,
A szakadatlan pannóniai eső
Beszivárgott a falazat alá,
Alámosta a falakat, alapozást,
Amely sohasem lehet eléggé
Mélyre leásva. Hordalék. Romok.
Az ősök felett az évszázadok,
Kitapintható rétegben az idő,
Elmozdítható rétegekben a föld.
Hogy hívhatták vajon az apját
E leánykának? Gallicus volt,
Vagy Britannicus, talán Niger?
Miféle gyüttment, itt Északon,
Pannóniában? S én miféle
Gyüttment vagyok, s mi jogon
Szólok, s ítélkezem? A törékeny,
Opálos üvegcsében illó balzsamok.
Oly illékonyak, akár az ember.
És sosemvoltak, akár az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése