Jancsik Pál: A hóvirág átüt az avaron

Még úr a tél a fénylő havason, 

de itt a cinke füttyét hegyezi, 

a hóvirág átüt az avaron, 

eloldódnak a tavasz szelei. 

Visszatér olykor még a zord hideg, 

az erdő hófoltokat rejteget, 

de minden élő: rügy, mag s a szived 

tudja, tavasz jön, áldott és meleg. 

Ne mondd: ez már nem az én tavaszom, 

a fejemen nem olvad el a dér. 

A hóvirág átüt az avaron, 

az ereidben megpezsdül a vér. 

Tiéd is a tavasz virága, fénye. 

Hajolj meg előtte, hajolj le érte.