Magasból jöttem hol a tiszta lég
jégragyogásos mérhetetlen kék,
vad sziklacsúcs indultam alább
elhagyva a vén fenyvest s kék tavát,
De felhő várt rám lenn, vad zivatar
haragvó villám, aki fába mar:
láng csap fel, ég az erdő, vad riad,
vak hőség perzsel zsenge ágakat,
reccsen a szálfa, gőzölg a patak,
rőt tűzfény árad szét az ég alatt.
Hogy csendes völgybe hoztam bús vizem
hűs árnyai közt el sohsem pihen,
a vizem zöld lett, hűvös, mély titok,
az esti nád itt mindig sírni fog
zizzenve a szélben, alkonyaton,
míg árnyak suhannak távol dombokon -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése