száraz, hűvös tenyeren
cseppet hajt a szerelem
albatroszok árnyéka a fövenyen
elharapództál rajtam, sebemen
alvad már a kiserkent szerelem
kettős tüzes nyelvek ülnek szivemen
*
Reggelt nevel az éj teje,
sötétben ringó bölcseje.
Magamban ringatlak, tente, tente,
s kelsz fel belőlem reggelente.
*
Kis felhő úszott az égen át,
kerékpár haladt alatta.
Valaki fütyült egy Mozart-operát,
s a felhő önfeledten ütközött a napba.
*
add meg nekem ma
sűrű szempilláidon szitálom át magam
dagassz és süss egy kiscipót belőlem-általam
szegd meg
edd meg
s morzsáival telt marokkal szórj utat nekem
*
Kabátban voltunk, esetlenek.
Szóról szóra beszéltünk, ne essék félreértés.
Pedig esett az eső,
sűrű hó esett.
Lépésről lépésre haladtunk:
el ne essünk.
Hát így esett.
*
Rég volt.
Az ég kék volt,
néha szürke, s mi ketten
a tornyok távoli csúcsa előtt
vártuk, hogy a jelenből rég legyen,
hogy emlékezhessünk.
És szép legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése