Vastagodik az esti szürkület,
elém vetődik, Uram, a rettenet,
nem tudom, merről jön,
ki küldi rám a szerelmet.
Idebenn, a régi képen,
jó éjszakát kíván anyám,
kísértethangon és szelíden,
mintha búcsúszavát igaznak hallanám.
Magam vagyok, Uram, látod,
sem őrségem, sem fegyverem,
nézd, hány hűtlen cafat lóg csapzott szívemen.
Gondolsz-e néha arra,
lehetnél Te is a jegyesem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése