Úgy gondolok rád, mint jóféle csöndre,
amelyet még óv az erdőknek zöldje,
mint összebújós, páros szép örömre,
ahogy a mag gondolhat a földre,
harangját kereső, tiszta hangra,
melynek nem árt rosszkedvek haragja,
mint ösvényre, melyen a sok vándor
lábnyoma jelzi, hol messzi a távol,
egy jó kávéra árnyas délutánban,
a szóra, mit végre megtaláltam,
mint könnyű esőre a nyári reggel,
ahogyan csak rád gondolhat az ember.
1 megjegyzés:
Hmmmm... valahogy így... <3
Megjegyzés küldése