Hiába kérdez tőlem a szél
nem felelek
hiába sír miattam az anyám
nem hatódom meg
viszem a zászlót
azoknak a szerencsétleneknek a csapatában
akik egyszerre igazolnak és tagadnak.
Tövissel behintett
keskeny és sötét
zarándokút
amely az igazság
arany oszlopát keresi.
Emlékezzetek
ezen az úton ment Jézus a Golgotára
ezen az úton becstelenítették meg
a szeretetben bízó szüzeket
s én most lengetem a zászlót
térdig mocsokban
és viszolyogva
mint a barom ha vágóhídra viszik.
Mi hasznom belőled élet
szeretnék beléd rúgni
utálattal leköpni
amiért hamis ígéreteiddel
körülfontál.
Nem szeretlek
ki nem állhatlak
de rabod vagyok
hét tőrrel a szívemben
hétszer kiherélve
hétszer megfeszítetten.
Ó nyomorék rongyszedő én
vak gyémántkereső
dagasztom a sarat nagy türelemmel
mert hiszem hogy elérem
az igazság arany oszlopát
ott ülök majd a lépcsők legalsó fokán
jó anyám örömére
egyik kezemben a nap
másikban a hold.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése