Óvnálak féltő figyelemmel,
Égig lobogó szerelemmel,
Őrizném lépted, minden álmod,
Tudván, hogy enyém Te vigyázod.
Hallgatva boldog szívverésed
Érezném: vágyam Te is érzed.
Nevetésedet visszhangozva
Szárnyalna kedvem a magosba.
Keserved, kínod csitítgatnám,
Szívemmel szíved körbe fonnám.
Királynőd lennék, ha szeretnéd.
Házad úrnője. Vagy csak vendég,
Kit úri kedved kiszolgálna,
Míg kérlelő szavadra várna,
Hogy kávés csészéd elmoshassa,
Az ingeid kivasalhassa.
Hallgatnám zenéd önfeledten
S mikor színházba mennénk ketten,
Karodat nekem úgy kínálnád,
Szívem is ropná már a táncát.
Déltájt szólnék az emeletre:
„Gyere le, kedves, megterítve” -
És tányérodba levest mernék.
S ha netán szórakozott lennék,
Tudnád okát a gondjaimnak:
Fejemben rímek kavarognak
S ha megszületik egy-egy versem,
Kedvem majd újra visszaszerzem.
Északra mennénk Szent Ivánkor
(Szemedben éji nap ficánkol),
Röpítenéd az autót százzal
És halat ennénk remuláddal,
Lepényhalat, ízletes szósszal.
S nevetve szólnál: „ Jól van, Jól van,
Tudod, mit mondtam nemrég, drága?
A halászlédnek nincsen párja!”
Andalognánk a szürkületben,
Kezem megbújna tenyeredben
S együtt néznénk este a holdat ….
- Halál, te mindezt elraboltad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése