Megtiltottam,
hogy veled foglalkozzanak gondolataim,
bemásszanak az ablakon utánad,
arcodba fészkeljék magukat,
játsszanak pilláiddal önfeledten.
Álmomban ezért elszabadulnak,
kilincseket nyomnak le,
zárakkal zörögnek,
dobolnak mint a türelmetlen vendég
az üres asztalon:
„szomjas vagyok és éhezem!’'
behúzódnak egy üres kapualjba,
amikor napsütötten, a déli kékkel
társalkodva elhaladsz,
és előóvakodnak, ha tiszta a levegő,
titkukkal, hogy láttak,
ha halál készülődik,
ha fenyegető, szeles este van,
bebocsátást kér a gazdátlan szerelem,
akkor fütyörészve mennek az utcán,
rád gondolnak bármelyik kirakat
éles üvege előtt,
látják, amit látnak, tudják, amit tudnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése