Utánaszámoltam: éppen tíz éve láttam utoljára.
S most itt lépdel előttem, még a járása is áldani
való. (Kislányként bizonyára utálta, hogy nem
vékony, s hosszú a lába.)
Nem szólítom meg. Csak megyek mögötte, s a szembe
jövők tekintetében csodálom. (Elfelejtik, merre
is akartak indulni, otthagyják a megvásárolt
újságot, képtelenek befejezni a megkezdett mondatot.)
Érzem testének minden porcikáját, összes ívét, az
élvezet - itt kifogyott a tollam - mindegyik
fokozatán. (Nézem ruháját: kétszer tíz éve ő ki,
én begomboltam, s kinyílna a zárójel,
ha elsorolnám: mi történt a kettő között.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése