" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."
2019. július 19., péntek
Kányádi Sándor: Ősz
Hiába döfködik a tornyok
az eget,
a harangszó, ködként,
szétterül.
Valahol egy anyóka
botjával beletúr
az avarba,
s tekintetével bezárja
a Mindenséget,
mint az elhagyott
udvart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése