Rozványi Dávid: Nagyszombati csend

Csend van, nem történik semmi sem, 

a Messiás sírjában pihen, 

az apostolok ajtók mögött félnek. 

Mária arca könnytelen, 

könnyei elapadtak pénteken. 

Magdala zokog, 

hiszen meghalt a remény. 

Péter lehajtja fejét, nehezíti három árulás. 

Csak Pilátus és a negyedes fejedelem 

koccint a barátságra, 

hisz összeköti őket a közös gyávaság, 

s a közös bűnnél nincs erősebb habarcs. 

Csak Kaifás imádkozik elégedetten, 

hisz az ő szemében a megfeszített 

csak egy lázadó, 

ki Izraelt pusztulásba döntené.  

Csend van, nem történik semmi sem, 

a Messiás sírjában pihen, 

a templomőrség őrzi a sírkövet, 

nem tudják: az élet csendesebb, 

de erősebb is, mint a halál, 

követ hengerítve napfényre talál.    

Forrás: poet.hu