Először csak az ismerős nyomok,
a csillagok játéka este, reggel,
hűvös szívárvány csöndjeim fölött,
csodálkozás kitártó figyelemmel,
majd jelek vadliba-csapata,
a vé betűk el úszó jajgatása.
és csillapíthatatlan szomjúság,
és éjszakák hideglelése, láza,
aztán a bizonyság üzenete:
lásd. nevedet feIírtam tenyerembe,
és ha anyád el is felejtene,
megőrzi életed szívem szerelme.
S most már csak a hang, csak
a szerelem,
az arcomon időszaggatta arca,
míg eljövend az égi tűzszekér.
mely övéit magával ragadja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése