Egyszer majd lesz egy nagy szüret,
Mire feldolgozom minden fényedet,
Melyet rám ragyogtál szüntelen,
Hogy érleld mustármagnyi életem.
Mert fényt küldtél egy háború után
Fagyos földre vetült az éltető sugár,
Hogy melengessen, s feltörjön egy kis magot,
Hogy elmondhassam: teremtettél, s én vagyok.
Hogy mint pisztrángok pataknak sodrába,
Forrástól indulva érjenóceánba.
Megjárva közben minden örvényt
Ismerjek meg minden természeti törvényt.
Hogy magam mögött gyengét sose hagyjak,
Ha semmim sincs abból is csak adjak.
Az igazsághoz végighűséges maradjak,
Megbocsássak, akkor is, hogy hacsalnak.
Tetteim közt ne kelljen mit bánjak,
Kitárhassam szívem az egész világnak.
Akkor lesz majd az a nagy szüret,
Mikor fényed éretté tesz engemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése