megállnak mind az órák,
a tükrök megrepednek.
A naftalin szagától
meghízott régi bundák
kihullajtják a szőrük.
Mert nem kell visszajönnöd,
már nincs itt mit keresned,
itt hagyhatsz minden tárgyat,
és legvégül a tested.
A házban, ahol meghalsz,
nem marad semmi épen –
utánad pusztul el.
A lábasban a friss tej
most összemegy, megalszik,
te is hogy jól aludj.
Mert nem kell visszajönnöd,
már nincs itt mit keresned,
itt hagyhatsz minden tárgyat,
és legvégül a tested.
Az ágy, a szekrény alszik,
csak én maradtam ébren –
őrzöm halálodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése