beszéljek veled, ahogy ideje van a hallgatásnak is,
meg a csendnek, úgy ideje van a megszólalásnak,
amikor éppen ideje van
múlik mindaz, ami múlik, mondják, a napok, az évek,
és te mindezt nem nagyon akarod észrevenni, mert
nem hiszel abban, hogy valaha megöregedhetsz, ahogy
abban sem hiszel, hogy meghalhatsz egyszer
örökké a kandallód előtt üldögélsz, békés pamlagodon,
pattog a tűz, forróság árad mindenhonnan, és te
azt gondolod, elébed teszik az ünnepi menüt meg a bort,
és ez mindig is így lesz, örökkön-örökké
hiszen egyszerű mindaz, ami egyszerű: elbágyaszt
a pohárka bor meg a kávé, és te szépen, könnyedén
belealszol valami másik világba, ahol ismételten
megharcolhatsz a magad igazáért
igen, így lesz, és így van, barátom, Ras‐And Poet,
elnyugszol te is, miként az éji vándor, akinek dala
éjjelente megkísért téged, valamint mindazokat, akik
hisznek még abban, amiben hinni lehet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése