hol magáról talál egy hajdankori festményt,
mely mást és mást mutat életfejezetenként,
hogy a halál legyen, amely kanonizálja.
Ez az a hely, ahol lelkiismeretével
tanácsot tarthat úgy, hogy senki sem zavarja,
kiterítheti, mint egy roppant ravatalra,
mindazt, amit kapott s mindazt, amit nem ért el.
S rá fog döbbenni, hogy a jóhoz bűn tapad,
s ami nem sikerült, számára az a mentség,
mert akkor másokét nem keresztezte útja.
Az embermilliók közt senki sem szabad,
minden nagyság körül sorjázik becstelenség.
Jobb a belső szobát békében hagyni – csukva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése