a tágas földért és az örökké
fölém boruló égboltért.
A metsző esőért és az érdes szélért,
mik kivájtak a hegy oldalából,
és olyan simává csiszoltak, mint egy gyerekarc.
Fogadd dicsértemet
a színemért, mely mint a csillagtalan éjszaka,
hogy széltem épp akkora, mint a vízben tükröződő,
elsőként feltűnő két csillag közti távolság,
hogy kvarckristályaim villámként csillognak,
és alkotásod nagyságát tükrözik.
Hogy jónak láttad
egy patak mellé helyezni engem,
hadd szemléljem az idő múlását.
Mindazért, ami körülvesz, dicséretedet zengem.
A hangyák szívós éberségéért, törvényeikért
és mindazért, amit elárulnak rólad.
Kérlek, tarts meg egészben,
ellentétben az iszonyú porral és csontokkal,
miket a szél fúj szerteszét, ellentétben az emberekkel,
kiket nem kímél a változás,
végtelen lábnyomuk pedig mély, akár a sír.
Tarts meg igazságban és magányban,
mígnem egy nap betörsz súlyos lelkembe,
én pedig nevedet kiáltom.
Tóth Bálint fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése