ez nem a legjobb, mindennek előjele lehet, ki tudja,
minek, mondják ezt is, hogy majd valamikor, haj-
nalban kelek, vár a munka, gépelem bele a világba,
ami a feladatom, nehogy azt higgye bárki is, hogy
nincs feladatom, nagyon is van, a gépelés‐bele‐
a‐világba a feladatom, ez most az a tevékenység,
ami jelenthet valami életet, valamit, amiért
érdemes felkelni hajnalban.
Szívdobogásod miatt vagy annyira izzadt, mondja
valaki, igazat adok neki, nem vitatkozom, addig jó,
persze, amíg van szívdobogás, hajnali szívdobogásom
add meg nekem ma, suttogom, iróniának ezt nem
mondanám, csak egyszerű imának, lehet-e manapság
imádkozni, az ima segít‐e bármiben?, kérdezem, és
nem tudok választ adni, nem is akarok, vagyok-e elég
bátor ahhoz, hogy magamat olyannak mondjam, amilyen
valójában vagyok, tétova imádkozó.
Szívdobogás? – ezt kérdezi tőlem a háziorvos, amikor
nyugtatókat ír, és mozgást javasol, járjon úszni, mondja,
meglehetősen neutrális velem, nem mutat érzelmeket,
persze, miért is tenné, én sem mutatok érzelmeket még
saját magammal kapcsolatban sem, nincsenek érzelmeim,
és különösebb vágyaim sincsenek, inkább emlékezés
van, sok mindent másképpen, az lenne a jó, ha újra lehetne
másképpen szinte mindent, hogy ne így, és ne szívdobogás,
csak öröm legyen, meg mosoly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése