Gerevich András: Ősz

A kertet megüli a tél, 

mint torkomat a hideg, 

kaparhatom az avart, 

átnedvesedik tornacipőm.  

A feladathoz öltözve 

könnyen veszem a lépéseket, 

puha levelekkel bélelem 

a mozdulatokat, legyek finom.   

Kifekszem és az avarba temetem 

magam, nyirkossága átitat, 

és hallgatom, ahogy őrangyalom 

szíve egyre hangosabban pumpál.