csak azt érzem, hogy a táguló végtelenben
mind összébb zsugorít, Uram, hatalmad engem,
s nem segít az se már, ha megjutalmazol.
Mert nincs oly túlvilág, mely feledtetni tudja
a földi elszakadt kapcsok okozta kínt,
hogy sose láthatom viszont őket, akik
elkísértek e nem én választottam útra.
Legbölcsebbnek tűnik, ha azt terjeszteném
végső kérésül így magas színed elébe:
nem kell a folytatás, ígéret és remény.
Törölj ki, hogyha nincs tetszésed ellenére –
hogy semmi se legyen, ami a múltba kapcsol –
jót, rosszat egyaránt boldogtalan agyamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése