1
Ha lenne föld, ki fölfogná s belehülyülne,
hogy terméketlen, magtalan világ,
s örök sodrásban, ölelve-menekülve,
haláltalanul gyújtja meg magát,
s ha lenne ember, ki ölelve, szégyenülve,
túlélné magát a pusztulást,
akarhatna-e, vágyhatna-e többre
és jobban, mint én – lakatlan, senki-földje –
súrlódok, gyúlok a szerelem után?!
2
Ha nem lennél, rájönnék s kitalálnám
egymás után az arcod, a szemed.
Ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván
megmintáználak, mint az ember az isteneket,
s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek:
megszülnélek magamnak, mint a föld az embereket.
3
Azt akarom, mert szeretsz, benépesüljek.
Legyen füvem, mézem, csorgó borom.
Mezők szaggassák arcom, gyöngyözzön liget
szememen, gyötörjön gyönge gyom.
Szökjön föl felhőkarcoló-hajnal, híd-alkonyat,
s ha mellemben a dél időm elveri,
bennem emberek éljenek-haljanak,
s legyen, aki arcom, munkám, szerelmem
megőrzi és tovább műveli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése