Mindnek volt neve. Akárcsak nekem magamnak. És utánuk követ-
kezett. Ez a nevesincs. Amit csak számon lehetett tartani. Mint
egy negyedik dimenzió. Negyedik halmazállapot. A paraszti tisz-
taszobák tisztán metafizikai korrelátuma. A belül ami kívül van.
Lakásonkívüli szoba. Szobánkívüli lakás. Magánkívüli önmaga.
Ex... Eksztatikum. Egzotikum. Expedíció. Egyszer nem találtak
valamit, s azt mondták, menjek, nézzem meg a negyedik szobában.
Úgy léptem be az ajtón, ahogy Rimbaud hatolhatott be Harrarba,
az első európaiként. Ugyanúgy be volt rendezve, mint a többi. Asz-
tal, székek, dívány, szekrény. De senki sem aludt, ült, dolgozott,
rakodott benne. Mint egy túlfolyó a zárt csőrendszerekben.Túlcsil-
laga nyitott csillagrendszerekben. Fehér folt. Fekete lyuk. A szük-
séges fölösleg. Ami nélkül a szükséges se lehet meg. Nem tudni, mi-
re való. Bár éppolyan való, mint a többi. Mindnyájunkban benne
való. Csak nem tudunk róla. A végén mindennek ott van a negye-
dik szoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése