mondod, elbeszélünk egymás mellett, és itt, körülöttünk
is minden olyan unalmas már, nem akarom tovább
elviselni, mondod, elmegyek innen, valami távoli táj,
ami befogad, tengerpart, szél, sziklák meg hullámok,
minden eltűnik majd, ami itt!, nem emlékszem akkor
majd semmire, és jó lesz, mondod, bőröndbe csomagolsz
ruhát, könyvet, gyógyszereket, a hajszárítót is beteszed,
mindennapi kenyér!, suttogod,
elmenni, elmenni, elmenni végleg, hogy ne kelljen többet
szembesülni mindazzal, ami van, főleg azzal, ami van,
a nem is tudom, mivel, igen, hogy ne kelljen ezentúl
bármire is szorongva, de nem, ez így nem pontos, nem
tudod, miért és hova, csak el, csak innen el, hogy aztán
majd vissza, igen, hogy egyszer vissza, de mosolyogva
és jókedvűen, a győztesek örömével, igen, egyszer majd
vissza, ha van még vissza, ha lehet vissza, a honnanból
a hovába, ide, messziről közelre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése