vekkerre ébredek megint
hogy el ne késsek...
sietek s észre sem veszem majd
mitől náthás az ég
hogy a szélhámos nap
kedélybeteg felhőkkel takarózik
hogy összecsókolóznak a fák
a reggeli szélben
s hogy Isten tenyerének
lenyomata ott simul mindannyiunkon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése