nem firtatom, miért, mivégre -
évelő kerted gyomnövénye,
felszökkenek, akár a vadzab -
maradjon ez sovány vigasznak,
ha már kifogy az ember érve,
s kissé beroggyan a térde
színed előtt, ki egymagad vagy...
S nehéz teher, akár a sószsák,
ha már egyszer vállamra raktad,
nyögve nyelek, ha szomjam oltom -
Csak hát ez a kincs adósság
ne húzna le, ne gyűlne folyton,
amiről számot kéne, hogy adjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése