még jók lesznek valamire, sohasem lehet tudni.
A rongyok is te vagy, illetve hozzád tartoznak:
a molyrágta kabátok, prémek, szőnyegek, pulóverek…
A te világodat rombolom szét, szentségtörést követek el,
ha egyet is kidobok, ha egyről is kijelentem, hogy fölösleges kacat.
Azok a rongyok a fontossági sorrend elején állnak, mert neked
kedvesek, csak én látom hasznavehetetlen limlomnak őket.
Most megkövetlek, igazad volt, igazad van…
Szélben szárnyalnak a rongyok, a te szeretett rongyaid,
gyönyörködnek bennük a nyári angyalok,
az égi szárítókötélen fehér álmok lengnek,
föltekintek rájuk, záporoznak rám foszlott csillagok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése