„ Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek, ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek, mert több az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál.”
(Lukács ev. 12,22-23)
Egy társaságban szó került egy közös ismerősről, aki hosszú, súlyos betegség után nem régen halt meg. Valaki így szólt az elhunyt utolsó éveinek szenvedéseiről: „nem volt már az élet”. Elgondolkodtam, hogy ilyen súlyos kijelentések milyen könnyen kicsúsznak a szánkon. Mintha tudnánk, hogy mi az élet. Azonosítjuk az életet az evés-ivással, földi boldogsággal, egészséggel. Jézus Krisztus éppen ezzel a felfogással száll szembe, amikor azt mondja, hogy az élet több ezeknél.
De mi ez a több? – Akkor látunk meg ebből a többől valamit, amikor valamiért maga az élet kerül veszélybe. Akik a halál torkából szabadultak meg, csodálatos változást tapasztaltak: olyan dolgokat vettek észre, amikre korábban oda se figyeltek; olyasminek örültek, amit régebben magától értetődőnek tartottak. Egy mély veremből napok múltán kiszabadult ember mondta el, hogy határtalan boldogsággal töltötte el a napsütés. Egy öngyilkosságot megkísérlő ember, akit sikerült megmenteni, kimondhatatlan hálát érzett azért, hogy nem halt meg. Olvastam egy betegről, aki eutanáziára kért és kapott engedélyt (egy olyan országban, ahol erre törvényadta lehetőség van), mert úgy érezte, nem fogja bírni, ami rá vár. De, amikor közeledett a halálos injekció beadásának ideje, váratlanul fellángolt benne az élni akarás vágya, s elutasította magától a kegyes halált.
Tovább beszélgetve meghalt ismerősünkről, kiderült, hogy betegségének ideje alatt sokkal közelebb került az őt odaadóan ápoló feleségéhez, mint házasságuknak előző évtizedeiben bármikor. Ebben az állapotában értette meg, hogy milyen sokat jelent neki élete párja. Az ő szeretete tartotta életben olyan hosszú ideig még súlyos betegen is. Ez alatt az idő alatt sokkal jobban összekovácsolódtak, mint jó napjaikban.
Az ember élete azért drága és értékes, mert Isten semmi mással nem pótolható, felfoghatatlanul csodálatos ajándéka. Igazi értékét legjobban az mutatja, hogy Jézus Krisztus érdemesnek tartotta arra, hogy isteni élete odaáldozásával megváltsa a haláltól.
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése