Minden ember hazug.”
(Zsoltárok könyve 116,11)
Megtanítottak hazudni – élni kell, mindenáron,
elmondták neked, mit kell tenned azért, hogy
hiteles legyen a hazugságod, milyen, amikor
már ösztönösen tudsz hazudni, természetesen,
tiszta tekintettel, rezzenéstelen arccal, milyen,
amikor már önmagadat is végképp becsapod.
Mindenki hazudik, mondtad, gyerek voltál még,
a felnőttek is, mondtad, és erre nem lehetett mit
válaszolni, nem tudom, hogyan történt mindaz,
ami megtörtént, visszatekerném az időt, de nem
tekeredik sohasem a megfelelő irányba, megyünk
valahova, addig, amíg mehetünk, ameddig lehet.
Van valami sírhatnék bennem, semmi se úgy,
ahogy kellene, hibát hibára, bűnöket bűnökre
pakol az egyszeri utazó, keresztüllépve mind
a határokon, s nem veszi észre, miféle sebet ejt,
miféle hazugság-mérgeket fecskendez azokba,
akik körülötte vannak kiszolgáltatva, ártatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése