Huszonhárom év után
bejelentette hogy elmegy
csak úgy egyszerűen
mintha azt mondaná
hogy kenyérért szalad a sarki boltba…
Vasárnap este volt
ott álltam a szoba közepén
gombóccal a torkomban
régmúlt havazások
csöndje sűrűsödött bennem…
Sírhatnékom támadt de nem sírtam
csak befele a láthatatlanba
erősnek kell lennem gondoltam
magamban és meg is próbáltam
de az önsajnálat erősebb volt nálam
hogy éppen mit érzek arcomra mázolta…
Ő azonban szenvtelenül
összepakolta a holmiját és indult
elköszönt elment itt hagyott
a nyirkosan pislákoló őszi estében…
Az üresség űrtartalma végtelen
szundikál benne a védtelen
meztelenül pőrén kopáran
az egyedülvalóságban
Hosszan néztem utána
a fiam után…
aztán a nyitott ablakhoz léptem
egyetlen csillag árválkodott az égen
meg-megremegett csecsemőfehéren…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése