ablaknyi rés helyett elbillent képkeret
vonatod most is a szívemben zakatol
sok révült mosolyú emléket letarol
hiány van és sötét – kafkai fájdalom –
kihűltek a szavak s bennünk sincs irgalom
s ha elvérzünk is a hideg vágányokon
a végítéletet akkor se vedd zokon
s ha majd a másik part kontúrja felragyog
ne felejtsd el hogy én akkor is ott vagyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése