Csukás István: Mikor a költők

Mikor a költők bülbül – (lásd: csalogány-) 

hangon énekeltek, rizst aratott anyám, 

térdig a vízben állva. Mért mond imát 

mégis, nyomkodva térdében a reumát? 

E költők helyett lehajtom a fejem. 

„ Köszönöm, hogy megtartottál minket, Istenem!”