egy kis vékony fény után,
őszi, langyos, szép vasárnap,
szép vasárnap délután.
Résen át a fény behullik:
menni: merre? Várni: mért?
– Régi képünk elfakulva
sír egy csöppnyi kárminért.
Régi képen violák közt
borvörösben űl a lány.
– Violától illatozva
rámzuhant a hűs magány.
Perg az óra. Légy se rezzen,
szú se percen. Nincs szavam.
Hosszú lábam lóg az ágyról
lóg az ágyról hangtalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése