mint szelekkel szálló fellegek,
mint tavaszi virágból az illat,
mint nyári éjeken hullócsillag,
vágyott életünk majd úgy illan el…
Még cseppenként csurran a szerelem,
akár a frissen pergetett méz.
Hógyöngyöt csillant felénk az ősz
s tavon a forgószél vizet redőz.
Még remeg pilláinkon a könny,
még reszket ajkainkon a csók.
Még volna ezernyi mondanivalónk,
ha az élet fogytán s a Halál szól…
Messzire tűnik fellegek setétje
kenyérmagban ring holnapok kalácsa.
Szép alkonyunkra vár örök béke,
ha végleg zárul tág szemünk határa.
De míg cseppekben csurran a szerelem,
míg remeg pilláinkon a könny,
míg csak távolban látszik fellegek setétje,
mint hajnali pára tó felett,
vágyott könnyűséggel, még megfogom kezed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése