A kezem összekulcsolom.
Ülök az ágyon szótalan.
Hová is ejtettem magam?
Összefonom ujjaimat.
Ennyi maradt: a mozdulat
A hitből, és gályára vont
Őseimből maradt a csont.
Hová forduljon hát az ész?
Pedig jó volna szégyenét
A szóval, mely megsejteti,
Kimondani, s elrejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése