ki tékozlón haragját szórja,
pedig karjával ölelhetne át,
mint messzi vetések fölött a vihart,
ha kergeti a felhők megtépett, sötétkék raját.
Taníts sírni is, mint esőcseppek
hullnak, néma víztükörbe
boglyas fák árnyéka alatt,
és tanítsd szeretnem, mit adsz az úton
és meggyűlölnöm azt, amit tennem nem szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése