táncoltak a hasasodó lombok.
Isten oldalán lépkedtem,
belékarolva lépcsőztem, mint a
gyermek, aki járni tanul.
Csillagközökből áradt felém
a létezés, s az átizzadt
ingem a szélben szakadozott.
Akadozó nyelven
dadogtam, alig mondhatón, hogy
a létezés magja körül van
a remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése