macska,
– nézd, milyen rózsaszín
nyelvvel-
a tányért csettegve
nyalja,
nem tud betelni a
tejjel.
Észrevette a
jöttöm,
még a tejet is
hagyja,
felém gurul a
pöttöm,
pedig a száját
nyalja.
Ni, a cipőmre
mászik,
állni két lábra
próbál,
csillogó szemmel
játszik,
játszani jobb a
jónál!
Neki! nekem nem
jó ám!
Rózsaszín bársony a
talpa,
körme, mint tüske a
rózsán!
s körmeit bennem
tartja:
felmászik rám, mint az
ágra,
– ha hős vagy, barátom,
tűrjed!-
ruhán át vérzi a
lábam,
mutatja, tejfoga
tűhegy!
végre felért, de
fél ám!
már puha gombolyag
lenne,
zöld szeme meredten
néz rám,
sziszegve ugrana
szembe.
Hónom alá a
kabátba
bebújva, megnyugszik
lassan,
halkul a szívdobogása,
dorombol. De édes dallam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése