a csendbe bele ne haljon,
– föl kell húzni szívünket,
hogy játsszék, s velünk maradjon.
Játszani kell az éjjel,
föl kell dobni magasra
a fényt – szemünkét – ne féljen
a sötétség sötétben hagyva.
Játszani kell a késsel,
neki kell adni halálunk,
ha már torkunkon térdel,
ne halhasson utánunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése