a zabolátlan szép szabad folyó
embernemlakta tájakon
futottam eddig én
És te vagy a karcsú és erős
acélmívű finom ezüsthíd
mely általfogja két messzi partomat
biztos híd kit fölém épített
a Kéz ki mindeneket alkotott
Én vagyok a sötét és borús
villámszaggatta viharos égbolt
és te a színes szép szent szivárvány
ki karod lágy ívével békítően átölelsz
Én vagyok a titkos méhű kőben is
kincset rejtő emberveszejtő
mélységes halálos tárna és
a kincskereső biztos és biztató
éjderítő messzi bányászlámpása
benne két szemed
Én vagyok a csendes mély erdő
és te a tiktakkoló szívű pihés
kismadár benne. (Jer elrejtlek én.)
Én vagyok a teremtő anyaföld
és te az istenkézhullatta áldott
és édes búzamag kiből a földnek öröme
zsendül az édes langy tavasz lehén.
Szívem humuszába befogadtalak
óvlak éltetlek könnyel öntözlek
lelkem havával betakarlak
Szeretlek én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése