amivel szólhatok a szerelemről,
s elmondhatom kóborlásaim történetét.
Add meg a szót, ne legyen hosszú a bánat,
s lerészegedve üljek eléd.
Add meg a mindennapi szerelmet,
az ágyat, ahová lefekszel,
falat kenyeret a számba, mint anyám
szegény, akkor is, ha vétkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése